A kôzetek mintegy magukba zárhatják a keletkezésükkor uralkodó mágneses teret. Magmás kôzetek esetén a mágnesességet hordozó ásványok a Curie-pont (mágnesezhetôségi küszöb-hôérték) alá hûlve, akárcsak az iránytû, beállnak az akkori mágneses erôvonalaknak megfelelôen. A valódi mechanizmus jóval bonyolultabb, de tény, hogy megszilárduláskor a magmás kôzetbe mintegy.belefagy a keletkezéskori mágneses tér. illedékes kôzeteknél a már eleve mágneses szemcsék az ülepedés közben állnak be az erôvonalakkal párhuzamosan, s a kôzetté váláskor rögzül az eredeti tér. Átalakult kôzeteknél azok bonyolult története miatt nem lehet egyértelmû eseményhez kötni a mágnesesség rögzülését, így azokkal egyenlôre nem foglalkoznak. A kôzetekben rögzített mágnesesség elôcsalogatása, utólagos hatásoktól való megtisztítása igen bonyolult feladat, amellyel csak néhány specialista képes megbirkózni. A parányi mágneses iránytûk rögzítik a test mágneses pólusokhoz viszanyított helyzetét (deklináció), a keletkezés szélességi körét (inklináció; sarkoknál ez az érték 90o, az Egyenlítôn 0o) valamint a tér polárosságát. Ez utóbbi több figyelmet is érdemel. A századfordulón franciaországi vulkáni kôzeteken észlelték elôször, hogy bizonyos lávaárak nem a mai északi pólus felé mutató parányi iránytûket zártak magukba, hanem a déli pólus felé mutatnak. Több kizáró vizsgálat után arra következtettek, hogy a Föld mágneses tere idôrôl idôre átfordul, vagyis az északi és déli mágneses pólusok helyet cserélnek. E helycserékre azóta Nobel-díjas magyarázat is született (Alfven mágneses dinamó elmélete). Igen sok mérés után ma már bizonyított, hogy a Föld története folyamán a mágneses tér igen sokszor átbillent. Eme átbillenéseket a kôzetek rögzítik. Az óceánaljzat felmérése és tengeralattjáró-vadászat közben a tengeri területek mágneses térképeit is elkészítették. Ezekjellegzetes anomáliasávokat mutattak, amelyek az óceánközépi hátságokkal párhuzamosak voltak. F. Vine cambridge-i diák érdeme volt az, hogy a 60-as években felismerte: az anomáliasávok abból adódnak, hogy a fenék kôzetei hol a jelenlegi, hol az átbillent tér szerint mágnesezôdnek. Azt is észlelte, hogy a sávok az óceánközépi hátságra szimmetrikusak. Mélytengeri mintavétellel és a minták korának megállapításával azt is tisztázták, hogy az egyes anomáliasávok a hátságoktól a partok felé egyre idôsebbek. Vine és Matthews elmélete szerint a jelenségekre az ad magyarázatot, ha feltesszük, hogy az óceáni litoszféra folyamatosan képzôdik az óceánközépi hátságok mentén. A hátságoknál felszínre tör az asztenoszféra, kihûl, felmágnesezôdik, majd eltávolodik a hátságtól, helyet adva a következô asztenoszféra-felbuggyanásnak. Az elmélet szerint az óceánok feneke úgy tekinthetô, mint két, ellentétesen távolodó mágnesszalag. Maga a lejátszó-író fej a hátság nyomvonalában található, ez bélyegzi a távolodó mágnesszalagokra a + és a � jeleket. A távolodás sebessége és a jel idôtartama meghatározza a keletkezô mágneses anomáliasáv szélességét.