| Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen
törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba:
�Ma a legjobb barátom lekevert egyet!�
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette.
Magához térvén, kőbe véste:
�Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!�
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a
megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk,
véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy
kevés egy élet. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
