| Ha szemeid beszélnének
Sok titokról mesélnének,
Titkok lángjai összefonva
Szenvedést is hátrahagyva.
Szemeim szemedbe néznek
Rejtélyes viharokat idéznek,
Simogatásod féltve érint
Amely álomból valóra térit.
Ha szemeid beszélnének
Bátran regéket mesélnének,
Jót, s rosszat betakarva
Karjaimban egybefonva.
Tekinteted messzeségbe téved
Félve csillog, mint az óceán,
De már dereng az égbolt
S a szomorú érzés tovaszáll.
Rejtély, vagy egy álom vagy?
Amiből ébredni nem akarsz?
Ébredj hát, mert ez szerelem
Nem egy csalfa álom!
Félve gondolsz az igazságra
Az mindég nagyon fáj,
Ezért szeretném, ha helyetted
A szemeid beszélnének! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
