KATONA JÓZSEF

BÁNK BÁN

Dráma öt szakaszban

1819 

SZABADOS KECSKEMÉT MEZŐVÁRASSA
NEMES FŐBÍRÁJA ÉS TANÁCSÁHOZ

Hol hazánk egyik legelső
Vára, ősz Partiscum álla -
Hol Zalán első futása
Győzedelmi halmot ása
Ung-urinknak; hol a hála
Szent helyét adó Gemelső -
Hol keverve nincs be még a
Szentkori
Pásztori
Kún magyar szív - Kedskő-méga!
Te! mely nekem oly sokat osztogatál.
Anyás kebeled, hol a boltozat áll.
Melyben gyenge
Bölcsőm renge -
Te vedd is ez első szülöttemet el!
Arass (noha szűken is) így, ha vetel! -
Gyászos az, mit búja szívvel
Itten egy latorfi mível:
Egy magyar becsűletével
Rogy le két ház drága
Földi boldogsága. -
Isten ójjon szülötthelyem!
Ezt neked szívből szentelem.
Vedd kegyessen a nevével,
                              Nemes
                       Főbíró és Tanács

SZEMÉLYEK

Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyok

Történt az 1213-ik esztendő vége felé

ELŐVERSENGÉS
(PROLÓGUS)

Ottó és Biberach

OTTÓ (örömmel vonja be Biberachot).
        Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az
        Enyim fog ő - az a szemérmes angyal -
        Enyim fog ő lenni, kiért sokat
        Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!
        Oh Biberach, enyim bizonnyal ő!

BIBERACH
        Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó!

OTTÓ
        Oh, mely hideg! - mit is beszélek én
        Ezen megúnt fagyos személy üres
        Szívének, aki eddig sem tudá azt,
        Hogy mit tegyen forróan érzeni.

BIBERACH
        Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes
        Herceg, hacsak reá találok is
        Gondolni, könnybe lábbad a szemem,
        Olyan nagyon tudom heves szerelmünk
        Áldott javát savát megérzeni.

OTTÓ
        Hallgass! - de mégis - halljad csak: Melinda -
        Oh addsza halhatatlan életet,
        Vagy csak szüntelen álmot, ég! - Örök
        Mindenható! hahogy Melinda hold:
        Endymion lehessek általa. - -
        Halljad csak: ő - Melinda szánakoz
        Rajtam, midőn komor tekéntetem
        Tartom szegezve rajta, azt sohajtván:
        "Miért nem maradtam a hazámba". -

BIBERACH
                                Még
        Innét az ördög ássa azt ki, hogy
        Szeret.

OTTÓ
            De sírt, midőn valék vele -
        Sírt, Biberach!

BIBERACH
                        Nevetni vagy pedig
        Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.

OTTÓ
        Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. -

BIBERACH
        Páh, milliom! midőn nekem Luci
        Nem néz szemem közé, előre már
        Tudom, Lucim megént csalárdkodik:
        Jó hercegem, vigyázz! talán világnál
        Útálat a szerelme - és ha nem: mint
        Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.

OTTÓ
        Akkor Melindáról lemondok és
        Színlett feláldozásom annyival
        Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony
        Egy asszony álma vajmi gyenge a szép
        Hívségről, és - Melinda is csak asszony.

BIBERACH
        De Bánk - az áldozat-kipótoló -?

OTTÓ
        Ej, őtet a nagyúri hívatal -

BIBERACH
        El fogja úgy-é majd vakítani?
        Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes
        Bánk bán szemének íly titok nehéz.

OTTÓ
        És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
        Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
        Vég nélkül édes Elysiumba, hol
        Önnön szerelmünk önkirálynénk,
        Szép életünk világa, valódi jó,
        Forrása annak, a mi nagy, koporsó
        Üregében élet, és kivánt jövendőnk
        Egyetlen egy kezesse - az, de az! -

BIBERACH
        Kárával a szegény hitesnek? Oh
        Te elragadtató szerelem te! a-
        Mely Éva csábítója volt, ugyan
        Ilyen szerelmet érezett az a
        Kigyócska. Prósit a fölöstököm!

OTTÓ
        Embertelen! Most oktatásra nincs
        Szükségem.

BIBERACH
        Ej, hercegem, hiszen, - no - jó

OTTÓ
        Távozz előlem -

BIBERACH
               Imhol a királyné - -

GERTRUDIS (belép).
        Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek
        S magam jövök hozzád: de mondhatom
        Neked, hogy ez ma udvaromban az
        Ily esztelenkedések közt utolsó
        Fog lenni; mert azért, hogy a király
        Után való bánatjaimat kiverjem
        Fejemből, avagy téged hercegem
        Örvendezőbbé tégyelek - soha
        Jobbágyaim kedvéért nem áldozom fel! -
        Te holnap útazol! -

OTTÓ (dörmögve)
                        Csak célomat
        Érjem - ha a pokolba is - megyek.
        (El, Gertruddal.)

BIBERACH
        Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
        Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
        Bánk bán - bajúsza egy végére tűz.
        (Utánok ballag.)

ELSŐ SZAKASZ

A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok.
Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy.
Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszűnik.
Mikhál egy asztalkánál szundikál.

ELSŐ JELENET

SIMON (belép).
        Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
        (Meglátván Mikhált.)
        Ej, lássa bár az ember, e bizony
        Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!
        Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
        Nézgélnek (Mellé ül.)

MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
                Ősz hajam vagyon Simon,
        Jó lelkiesméretem: azért biz én
        Nem gondolok velek.

SIMON
                          De mégis, én-
        Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
        No - a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)

MIKHÁL (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
                                       Ah!
        Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
        De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!
        (Felkapván az ezüstpohárt.)
        No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
        Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)

SIMON
        De hátha mégis úgy lehetne itt is?

MIKHÁL
        Olyan csodálatos hangon felelsz.
        Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!

SIMON
        Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
        Még gyóntatómnak is csak esküvés
        Alatt nyilatkozhatnám ki; de
        Neked - neked Mikhál, nem: én atya
        Vagyok.

MIKHÁL (feláll).
        Simon!

SIMON
                  Tán kétségeskedel?
        Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
        Több.

MIKHÁL
                  Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
        Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
        Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak
        Zöldelni -

SIMON
                  Vagy Magyarországban. Magam
        Is gondolám már s elvégeztem azt,
        Hogy minden országból Bojóthra vinném;
        De itt nem aljasúl el a spanyol -
        Elég ha mindmegannyi jó magyar
        Háznépnek ők lehetnek törzsöki.

MIKHÁL
        Ők?

SIMON
                  Hét fiú.

MIKHÁL (elszomorodva leül).
                        De már ez csúnya tréfa.

SIMON
        Hallgass meg engem: tegnap estve a
        Vadászaton egy őzet kergeték,
        És - egy banyát találtam. Ő alig
        Látott meg engemet, s leroskadott
        Térdére és tudtomra adta, hogy
        Feleségem immár megszült. Szinte el-
        Indultam; amidőn hatot felém nyujt.
        "Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
        Ő egykor egy szegény koldús személyt
        Elkergetett magától s becstelennek
        Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
        Hogy most az istenség adott hetet
        Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
        Mondott. Megindulván azon, nehogy
        Feslettnek ítéltessen, egy fiat
        Megtart magánál - a többit, hogy öljem
        Meg, azt parancsolá" -

MIKHÁL
                         Tigris-anya!

SIMON
        Megesketém és titkon általa
        Neveltetem mindnyáját.

MIKHÁL
                         Hát az anyjok?

SIMON
        Mindég keservesen zokog, midőn
        Az egyet a kezébe vészi és
        Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

MIKHÁL
        Aztán mi lesz?

SIMON
                  Mikor majd nagyra nőnek,
        Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
        Haljon meg akkor - de örömébe haljon.
        Minő öröm lesz ez? Már elhagyom
        Endrének udvarát, s velek leszek. -
        Mikhál, miért sírsz oly keservesen?

MIKHÁL
        Nem hal ki a bojóthi nemzetem!

SIMON
        Nem. Nem. De hát ne sírj!

MIKHÁL (poharat kap).
                                Öröm miatt. -
        Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
        Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -
        Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
        Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)

SIMON
                          Nézd, ezek nem.

Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,
minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.

SIMON (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
        Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
        Kullog be némelyik. Manó vigye
        Vígságtokat, hol a szabad magyar
        Érzés az itt erőltetett feszesség
        Láncába kénytelen harapni.

EGY BÉKÉTELEN (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).
                                No! -

MÁSODIK JELENET

PETUR BÁN (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).
        Igy? - Ördög és pokol! Bizony majom
        Mind egyről egyig. - Oh te szép nevű
        Magyar - Magyar? - Hej, félre oktalan
        Aggodalom! mit használ itten a fog-
        Csikorgatás?
        (Főbe üti magát.)
        Bolondos agyvelő!
        (Dörmög.)
        Szabad kivánna lenni mindenik,
        És torkukon kegyes nagyasszonyuk
        Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy
        Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá
        Lettél dicső Árpád gyümölcse te?

SIMON
        Bán, hát mi lelt?

MIKHÁL
                 Petur, nem vagy magad,
        Nyelvedre vigyázz.

PETUR
                  Úgy? igaz - helyes - -
        Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,
        Bojóthotokban nem maradtatok?

MIKHÁL
        Csitt, csitt, ez itt (szívére mutat) sebet ver.
        Ó fiam!

SIMON
        Ember, belőled a rossz lélek ordít!
        Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-
        Ország halálos ágyában nyögött
        Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.
        Azóta megholt.

MIKHÁL
                  Meg bizony. De csak
        Békével -

PETUR
                  Átkozott jámbor te! ki
        Békével? Én talán! Ég és pokol!
        A békés egy bolond; s az is bolond, ki
        Békételen: de én békételen
        Mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.
        Oh, célra! célra! így különben egy
        Bárányi békesség - mi több, maga
        Epét okádna itt a békességes
        Tűrés, kiáltva: ördög és pokol!

MIKHÁL
        De, ember! Ej, eredj, eredj haza,
        Aludd magad ki - menj, menj!

PETUR
                          Én?

MIKHÁL
                          No, leg-
        Alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb
        Hangon: az emberek néznek -

PETUR (felugrik, de majd leül).
                                Ki? Hol? -
        No, jó! - nem is beszélek - még csak egy
        Szócskát se. Mindenik kimondatott szó
        Hazud, s az emberekben nyargaló
        Tüdő csak a hazugság ördögének
        Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.

MIKHÁL
                           S kiálts
        Jó éjtszakát.

PETUR
                  Jó éjtszakát? igen -
        Majd amidőn egy nemzetség kipusztul;
        Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek
        Fognak tekézni, - akkor - - Most, fogok
        Hallgatni - még ma néma lenni, mint egy
        Carthusianus. (Ismét dörmög.) Ó mikép tekéntett
        Le ránk! csak a merániakra néz.
        Bámulja a harisnyát - a magyar
        Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk
        Nagyasszonyán. Haj! Istenemre leg-
        Alább csak egy vidám tekéntetet
        Mutatna hát, ha színből is: nem esne
        Olyan nagyon szívére a magyarnak! -
        Ő is meráni! - -

SIMON
                  Hát honnét akarsz
        Már most barátokat? midőn sem a
        Meráni, sem pedig magyar - -

PETUR
                          Ki mondta
        Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte
        Testvérnek a tűz a vizet? - csupán
        Csak bennetek van még egyetlenegy
        Bizodalmam! A ti húgotok -

MIKHÁL, SIMON
                          Melinda?

PETUR
        Felesége a nagyúrnak: ő, vele
        Kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.

MIKHÁL
        Szegény teremtés vagy, ha célodat
        Csak asszony által gondolod kivinni! -
        Hát nemzeted? - -

PETUR
                  Ne ingerelj fel! - Oh
        A nemzet! - ahány fő, szintannyi ész.
        Kényes becsűlete, mint a köntöse -
        Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj
        Neki hirtelen egy jó szót s világot
        Teremtve öszverontja ellenségidet.
        Nézzétek - itt is - ott is - úgy kiválnak
        A többi lévnyalók közül, miképpen
        Egy medve több vakondokok közűl.
        Nem méreg az, mely őket oly komorrá
        Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,
        De ami egy fillérbe se kerülne -
        Jó szót, figyelmet, nem találnak itt.

HARMADIK JELENET

Myska bán egy ritterrel jön

MYSKA (egy üres ivóasztalhoz megy s tölt).
        Úgy, úgy vitéz úr: a magyar bor olyan,
        Mint a magyar barátság - mentől óbb,
        Annál erősebb. (Leülnek.)

PETUR (bosszankodva néz reá).
                                Hogyha nem dohos.

MIKHÁL
        Csak a dologra mostan.

PETUR
                          Ah, soká jön.

MIKHÁL, SIMON
                  Kit vársz?

PETUR
                          De el fogjátok-é hát hinni?

MIKHÁL, SIMON
                          Szólj!
        Szólj!

PETUR
                  A nagyúrt.

MIKHÁL
                         Bánk bánt?

PETUR
                                  No csak ne oly
        Csodálkozást! - Utána küldtem egy jó
        Futó legényt titokban. Lássa azt,
        Hogy itt mik esnek.

SIMON
                          Petur, Petur!

PETUR
        Csitt! - nektek erről egy kukkot se kell
        Ám tudni. Nagy - nagy, ami fenn forog
        Játékon: a haza és Melinda.

MIKHÁL, SIMON (hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják).
                              Mit?
        Melinda, mondod?

MYSKA (poharat emel).
                        A mi nagy királynénk!

VENDÉGEK
        Éljen sokáig!

PETUR (vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével
        süvegét szemére nyomván, ordítja).
                        A magyar szabadság! (Iszik.)

BÉKÉTELENEK (felugrálva, dörömbölve viszonozzák).
                        Éljen soká!

(Myska s a vendégek bámulnak.)