A görög-perzsa háborút követő ötven esztendőt (a szalamiszi győzelemtől (Kr.e. 480) az athéni-spártai testvérháború kirobbanásáig (Kr.e. 431)) számítva a görögség viszonylagos békéje jellemzi. A fejlődés élén járó Athén ebben az időben éli fénykorát, amely elválaszthatatlanul összefonódik legnagyobb államférfija, Periklész nevével. Periklész (Kr.e. 500-429) békekorszaka: Kr.e. V. szd. közepén lett első sztratégosz Periklész, aki 15 évig, egészen haláláig volt sztratégosz. Tevékenysége alatt Athén megerősödött, amely miatt ie. 431-ben balsikerű kísérletet tett egész Hellász feletti hegemónia megszerzésére - Peloponézoszi háború. Ezt a háborút Athén - Periklész kezdte, az akkor már gyengébb Spárta ellen, és Athén vesztette el - nem spárta nyerte meg, elsősorban a demokráciájának fogyatékossága miatt. A népgyülés, egy város számára biztosítja a közvetlen hatalomgyakorlást, de a közvélemény ingatagsága nem biztosítja a stabil kormányzást. A képviseleti rendszer - sorsolással betöltött tisztségek - igazságosnak tünnek, de sok esetben ostoba megoldás - és ez a demokrácia egy város belső ügye, és egy önmagában demokratikus város zsarnoksága a többi görög város felett. Ez a zsarnokság részben abból eredt, hogy Athén messze erősebb és hatalmasabb volt, mint szövetségesei.