A tragikus költőket a trójai mondakörből is az az anyag érdekli elsősorban, melyben egy átokkal terhelt család, ez esetben a Pelopidák, Pelops ivadékai, nemzedékről nemzedékre húzódó sötét végzetét mutathatják be. Még egy családról tud a görög mondavilág, melynek tragikus sorsához újra meg újra visszatértek a tragédiaköltők. Ez Thébai uralkodó háza, a Labdakidák családja, melynek történetéből ismét Aiskhylos, Sophoklés és Euripidés egyaránt merítettek. Labdakos fia, Laios, Thébai királya azt a jóslatot kapta, hogy fia keze által fog meghalni. Ezért, mikor fia született, bokáját átszúrta és kitétette a Kithairón hegyére. De szolgája Polybos korinthosi király pásztorának adta át a fiút s Polybos sajátjaként nevelte fel. Átszúrt bokájáról Oidipusnak, "dagadtlábú"-nak nevezték. Mikor felnőtt, valami szóbeszéd jutott a fülébe, mely gyanút ébresztett benne, hogy nem Polybos gyermeke. Elment Delphoiba, hogy Apollónt kérdezze meg szülei felől. Ugyanebben az időben Laiost is újra nyugtalanította a régi jóslat, ő is Delphoi felé indult, hogy a jóshelyen kérdezősködjék kitett fia után. Utközben találkoztak egymással. Laios kocsisa rákiáltott Oidipusra, hogy térjen ki a király elől, de Oidipus büszkén ment tovább. Szó szót ért, Laios is kocsisa védélmére kelt, mire Oidipus felgerjedt dühében, nem is sejtve, hogy atyjával áll szemben, megölte. Mikor Thébai elé érkezett, a város határában éppen a Sphinx pusztított. Ez az oroszlántestű, de szép női fejjel bíró szörnyeteg rejtvényt adott fel Thébai polgárainak és addig követelte, hogy emberáldozatot vessenek eléje, amíg nem akad valaki, aki rejtvényét megoldja. Laios sógora, Kreón, aki a király halála után átvette Thébai uralmát, kihirdette, hogy nővérét, Laios özvegyét, Iokastét adja nőül ahhoz, aki válaszol a Sphinx kérdésére : "Mi az, ami reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár?" Oidipus megfejtette a talányt: ez az ember, aki gyermekkorában, az élet reggelén, négykézláb mászkál, férfikorában két lábon jár, agg korában botjára, mint harmadik lábra támaszkodik. A Sphinx megszégyenülten vetette magát a mélységbe a szikláról, a város megszabadult a gyilkos szörnyetegtől és megszabadítóját ültette Laios trónjára. Oidipus öntudatlanul bűnt bűnre halmozott: atyját megölte, anyját feleségül vette s négy gyermeke is született tőle, két fiú, Eteoklés és Polyneikés meg két leány, Antigoné és Isméné. De az istenek büntetésül dögvészt küldenek a városra, melynek királya ilyen szörnyű bűnöket követett el. Itt kezdődik Sophoklés Oidipus király c. tragédiája. Thébai népe most, a dögvész idején is, királyától várja a segítséget, aki a Sphinx pusztításainak is véget vetett egykor. Oidipus sógorát, Kreónt küldte Delphoiba s ez már hozza is Apollón válaszát : a dögvész nem múlik el addig, míg Laios gyilkosa el nem veszi méltó büntetését. Oidipus vállalja a gyilkos kinyomozását és átkot mond arra, aki tovább is rejtegeti , és minthogy ő maga a gyilkosság idejében nem lakott még Thébaiban, a vénektől kérdezi meg Laios halálának körülményeit. És hívatja Teiresiast, a vak jóst. Az tudja a valót, de fél kimondani, s csak akkor veti Oidipus szemébe a gyilkosság vádját, mikor ez már a vonakodó jóst gyanúsítja. Oidipus most Kreónt vádolja, hogy felbérelte ellene Teiresiast, és bűntelensége tudatában nyugodtan folytatja tovább a nyomozást. De minden lépéssel csak önmaga körül húzza szorosabbra a hurkot, biztonsága meginog, míg végre kétséget nem tűrő bizonyossággal tárul elébe a való : ő ölte meg Laiost, ő Laios fia és saját anyjával éI bűnös házasságban. Minden összeomlik körülötte; Iokasté öngyilkos lesz, mikor megtudja az igazságot, és Oidipus kiszúrja önnön két szemét, mert ezek után nem akarja többé látni a napvilágot. A földönfutóvá vált vak Oidipus szörnyű életének kibékítő végét Sophoklés Oidipus Kolónosban c. tragédiájában látjuk. Athén közelében, Kolónosban, az Eumenisek szent ligetébe érkezik Oidipus, hűséges vezetője, leánya, Antigoné karján. Thébaiból való száműzetéséhez saját két fia is hozzájárult, mert szégyellték atyjuk bűnét. A szerencsétlen apa azt az átkot mondja a fiúkra, hogy egymás keze által essenek el. Mikor Kolónosban meghallja a fülemülék énekét és megtudja, hogy az Eumenisek ligetébe tette lábát, boldogan érzi, hogy szenvedései már véget érnek, mert Apollón jóslata szerint az Eumenisek ligetében fog meghalni. A város polgárai el akarják űzni onnét, mert a szent területre lépni sem szabad, de Théseus király megvédi a szerencsétlen idegent saját polgáraival szemben, éppen úgy, mint Kreón fegyveres csapatával szemben. Ugyanis Eteoklés elűzte Polyneikést, ez most szövetséges haddal közeledik Thébai felé, és a jóslat annak a városnak ígérte a győzelmet, melynek földjén Oidipus hamvai nyugosznak. Ezért Kreón erővel is vissza akarja hurcolni Thébaiba Oidipust, de Théseus király megvédi a szerencsétlen aggastyánt és két leányát Kreón erőszakosságától. Oidipus Athént akarja megajándékozni azzal az áldással, melyet hamvai biz- tosítanak. Théseusszal félrevonul, mert halálát csak az athéni királynak szabad látnia s csak neki szabad ismernie a helyet, ahol magába fogadja a föld. Két leányát Théseus akarja pártfogásába venni, de Antigoné és Isméné Thébaiba sietnek, hogy megkíséreljék a testvérháború feltartóztatását. Oidipus átkának teljesedésével, a testvérháborúval Aiskhylos Heten Thébai ellen és Euripidés Phoinikiai nők c. tragédiái foglalkoznak. Eteoklés száműzi fivérét, Polyneikést, de ez apósa, Adrastos segítségével hadjáratot szervez szülővárosa ellen. A Thébai ellen támadó hét vezér közül csak Adrastos menekül élve, Thébai felszabadul az ostrom alól; Euripidésnél Kreón fiának, Menoikeusnak önfeláldozása menti meg. De Oidipus átka teljesül: a várost védő Eteoklés és a hazája ellen támadó Polyneikés egymás kezétől esnek el. Az elsőt hazája védelmében érte a halál, őt az egész város halottjának tekinti, de Polyneikés hazájára hozta az ellenséget, s Kreón, aki Eteoklés halála után átveszi az uralmat, temetetlenül hagyja a hazaárulót és halállal fenyegeti azt, aki el merné temetni. Antigoné testvéri szeretete nem tud különbséget tenni testvér és testvér között. Dacol Kreón tilalmával és eltemeti Polyneikést. Sophoklés Antigonéja halállal lakol ezért, de Haimón követi mátkáját a halálba, és evvel atyját, a törvénynek kíméletlenül érvényt szerző Kreónt is szerencsétlenné teszi.