A dráma kialakulása: Az ie. 5. században a vezető műnem a dráma. Ebben a korszakban különböző történelmi események voltak jelentősek: Ie. 400 – ban: Miltiádész győzelme: Marathónnál Dareiosz felett. Ie. 480 – ban: Xerxszész győzelme Thermophüleinél, később Szalamisz szigetén. Ie. 443 – 429 – ig: Athén fénykora Periklész uralkodik, aki városatya. Ebben a korszakban Athén nagy fejlődésnek indult. Ie. 431 – 404 – ig: a peloponészoszi háborúk kora. Az 5. Századi háborúk kora is többnyire a görögök győzelmeivel végződött. A görög dráma a Dionüszosz ünnepekhez kapcsolódott, ezek eleinte vallási szertartások voltak. A dráma fejlődés: 1. A kórus a tömeg énekelt, vagy ritmikusan beszélt a Dionüszosz ünnepen. 2. A kórust egy karvezető irányította, hogy egyszerre énekeljenek és beszéljenek. 3. Megjelent az első „színész”. Feladata volt, hogy egyedül elmondott néhány szavas vagy 1 mondatos szöveget és erre a kar egyszerre válaszolt. Az első színész 535 – ben jelent meg és Thieszpisznek hívták. 4. Aiszkhülosz híres drámaíró már két „színészt” léptetett fel, akik egymással dialógust, azaz párbeszédet folytattak. 5. Szhopoklész híres drámaíró már három „színészt” jelenített meg és díszleteket használt a darabokhoz. Az ő fellépése után a mai színész jelent meg. A Dionüszosz ünnepekre drámaíró versenyeket rendeztek. Ie. 534 – től a tragédia költők versenyeztek. Ie. 486 – tól már a komédia költők is. A leghíresebb drámaírók: Szophoklész, Euripidész, Aiszkhülosz. Ők nyerték ezeket a versenyeket. A komédia költők közül leghíresebb Arisztophanész, főbb művei: Békák, Felhők, Madarak. Szophoklész: 120 drámát írt, de csak 7 maradt fenn, 27 – szer lett első a drámaíró versenyen. Tragédiáinak sűrített a cselekménye: a főhős elbukik. Főbb művei: Antigoné, Oidibusz király. Euripidész: drámáiból csak töredékek maradtak fenn az utókorra. Műveinek szereplői: szenvedélyes emberek. Az istenek kiszámíthatatlan lények. Több művének középpontjában az embert elpusztító szenvedélyes nőalakok állnak. Főbb művei: Médeia, Phedra, Elektra Aiszkhülosz: 90 drámát írt, de csak 7 maradt fenn. A Perzsa háborúkban katonáként szolgált emberekről írja drámáit. A Perzsák című tragédiájában a Szalamisz szigeténél vesztes Perzsák szemszögéből mutatja be a háborút. Megjeleníti a katonák vágyait és szenvedéseit. Főbb művei: A leláncolt Prométeusz, Heten Théba ellen, Oreszteia, mely az egyetlen fennmaradt tragédia, vagyis három részből álló dráma: 1. Agamemnon 2. Áldozatvivők 3. Eumeniszek A drámának mint műnemnek vannak sajátosságai - Eseménysort ábrázol, de ezeket nem elmeséli, hanem monológokban és dialógusokban fejezi ki. - Előadás módja: jelen idejű - Alapszituáció van benne, amely a szereplőket drámai harcra készteti. - Sorsfordulatot mutat be. - Cselekménye sűrített nem tér ki minden részletre. - Alapjellegzetessége a konfliktus. - Nyelvezete tömör. - Színpadra szánt alkotás. - Hiányzik belőle a szereplők jellemzése, ezt a konfliktus fejezi ki. - A megjelenítés eszközei ( maga a szó, hogy dráma = megjelenítést jelent ) az akció és a színházi beszéd. - A dráma mint műnem kettő műfajjal rendelkezik ez a: tragédia és a komédia. Tragédia: A tragédia esztétikai minősége a tragikum. A tragikum hírtelen értékvesztést jelent valamilyen pozitív ember, vagy eszme elbukik és ez által értékpusztulás következik be. A tragédia végén vagy a főhős, vagy annak ellensége lelkileg összeomlik. A tragédia fő alakja a tragikus hős, aki nagy formátumú ember is drámai küzdelemben bukik el. Komédia: A komédia esztétikai minősége a komikum. A fő szereplő nevetségessé válik, Vagy azért, mert nevetséges jellemvonásai vannak, vagy azért, mert nevetséges helyzetekbe kerül. A komédia nézője felszabadult lesz és a rosszat a helytelent kineveti. Az ókorban a tragédia volt népszerűbb és a nézőnek katarzis élményt nyújtott. Maga a színház: Athénban egész napos programot tartottak Dionüszosz ünnepén a színház volt ez. A színház félkör alakú volt, középen volt az orkesztra = tánctér, ahol az előadások folytak. Ezen belül volt egy keskeny emelvény a színpad. A háttér egy oszlopcsarnok volt, mely nagyon díszes mintázatot tartalmazott. A színészek csak férfiak lehettek és álarcban, valamint saruban játszottak. A főhősnek magasabb saruja volt, melyet khotornosznak hívunk. A színház fedetlen volt. A színésznek a beszéd volt a lényeg. Antigoné Az Antigoné szerkezete a görög dráma általános szerkezete: 1. Prologosz: A prologosz drámai mű expozíciója bemutatja a kiinduló helyzetet, a drámai szituációt. Az alapellentét ( szereplők vagy elvek között ). A főhős monológja vagy a két színész dialógusa. 2. Parodosz: Az első kardal, amelyet a kar bevonulása közben mondott, amikor az orkesztra felé ment. 3. Epeiszodion: A drámának 2 kardal közötti párbeszédes része. Az epeiszodionok viszik előre a cselekményt és a konfliktusok kibontakozását. 4. Sztastimon: A további kardalok, melyeket a kar az orkesztrán, a helyén állva mond el. 5. Exodosz: A végkifejlet, a mű befejezése, az utolsó sztaszimont követő párbeszéd. 6. Exodikon: A kar dala, melyet elvonulása közben énekel, rövid kardal és tanulságot fogalmaz meg. 7. Kommosz: Panaszdal, a kar és a szereplők párbeszéde, melynek jellemzője, hogy érzéseket gondolatokat fogalmaz meg. Az Antigoné szerkezeti vázlata: Prologosz a drámai szituáció, alapja a jó konfliktusok megjelenése. ( A < - > K ) 1. epeiszodion: a bonyodalom kezdete megindul és kibontakozik az alapszituációból. Az események sorban bontakoznak ki: a szereplők kapcsolatteremtése és jelleme. Egyre kiélezettebb a drámai konfliktus. Nagy fontosságú lesz Kreón jelleme az elvei és tettei közötti ellentmondás. A prologoszt és az első epeiszodiont a parodos köti össze, amelynek témája a teremtés dicsőítése. A parodosz utal a Thébai mondakör legfontosabb tartalmára. 1. sztaszimon: legszebb dal, mely az emberről szól 2. epeiszodion: szembekerül ( K < - > A ) és ( K < - > H ) Kreón nem hallja meg a nép szavát, Haimón a népért szembeszáll Kreónnal. 2. sztaszimon: mely az ember dicsőítését folytatja tovább. A műben a sztaszimonok és az epeiszodionok váltják egymást, és a konfliktusokat tartalmazó epeiszodionokat a sztaszimonok összefoglalják, vagy pedig a Thébai mondakörre utalva, erősítik, vagy cáfolják a szereplő gondolatait. 3. epeiszodion: azt mutatja be, hogy Kreón végleg magára marad, de továbbra is képmutató és zsarnok uralkodó. 3. sztaszimon: általános filozófiai oldalról beszél a szerelemről. Utal Haimón és Antigoné szerelmére és hirdeti a szerelem legyőzhetetlenségét. 4. epeiszodion: Antigoné végleg magára marad, a megoldás csak az lehet ha feláldozza magát. az isteni törvénynek. Antigoné felismeri, hogy az elvein változtatni kell. 4. sztaszimon: Antigoné sorsa és más hősök sorsa között von párhuzamot, ez azt jelenti, hogy a mű végén Antigonéból hős lesz. 5. epeiszodion: Teiresziász a vak jós azt akarja elérni, hogy Kreón jobb belátásra térjen és hallgasson rá. Ezzel újabb konfliktus lép fel. Ez a mű középpontja, az utolsó kísérlet Kreón megváltoztatására. Kreón eleinte ennek sem hisz, de a végén összeroppan. 5. sztaszimon: az istenekhez imádkoznak. Exodosz = végkifejlet, Kreón megbánta tetteit, a katasztrófa bekövetkezett. Kreón összeomlott, ez jogos büntetése volt. Fizikailag életbe maradt, de lelkileg halott. A művet az Exodikon zárja, mely el ítéli a zsarnokságot és dicséri a józanészt.